Hungerika

Egyszer volt, hol nem volt... minden azzal kezdődött, hogy kislánynak születtem. Az első masnival a hajamban, az első pörgős szoknyámmal, az első nyakláncommal... hiszen a lányok szeretik a csecsebecséket. Imádtam Mackó kutyával szénaboglyát szétugrálni vagy sárból várat építeni, de számomra varázslatos dolog volt belebújni Édesanya magas sarkú cipőibe is, vagy magamra aggatni a gyöngyeit, hiszen akkor mindig királylány lehettem.

Iskolás koromban kézműves szakkörökre jártam, ahol különböző technikákkal ismerkedhettem meg, de bármihez fogtam, szinte "mindig" ékszer lett belőle. Tinédzserként készítettem szárnypróbálgatásom első hordható darabjait. Mindenből készítettem bizsut, nemcsak magamnak, de barátnőimnek is. A gyufaszál és a hímzőfonal éppúgy helyet kapott az alapanyagok között, mint az ásvány vagy az üveggyöngyök.

Bár az évek folyamán sok kézműves tevékenységet kipróbáltam a babakészítéstől a virágkötészetig, ami igazán megérintett és teljesen a magaménak éreztem, az mindig is az ékszerkészítés volt.
Mivel autodidakta módon ismerkedtem az újabb és újabb technikákkal, fontossá vált számomra, hogy szakértő szemek vizsgálják munkáimat és azokról visszajelzést kapjak. Azért, hogy elhelyezhessem magam a kézművesek térképén, az ország számos pontján részt vettem különböző kiállításokon, szakmai megmérettetéseken.

• Iparművészeti Múzeum - Budapest

• Vigadó Galéria - Budapest

• Lajosmizse Város Művelődési Háza és Könyvtára - Lajosmizse

• Mezőgazdasági Múzeum (Vajdahunyadvár) - Budapest

• Festetics Kastély - Keszthely
  
  

Egyre komolyabban kezdtem foglalkozni az alkotással. Útkeresésem során számos technika megkísértett - hiszen divatékszert szinte bármiből lehet csinálni - de a sok kipróbált és elsajátított módszer közül a kedvenceim a bőrékszerek lettek.

Munkáimat elsősorban marhabőrből készítem, de szívesen társítok mellé egyéb természetes anyagokat is, mint például ásványokat, üveget, fát vagy rezet. Ékszereim nem népi ékszerek és nem is vonultatják fel a hagyományos bőrművesség jegyeit.
A Hungerika ékszerek egy teljesen egyedi stílust képviselnek, megjelenítve a család, a haza és az élet szeretetét. Hungerika én magam vagyok... és azok az értékek, amiket útravalóul a családomtól kaptam.

Alkotásaimat főként növényi ornamentikával díszítem. Motívumaimat a Kárpát-medence növényvilága, a magyar népművészet elemei és a székely–magyar rovásírás ihlették. Kedvenc díszítő elemeim a bogyós ágak és a tulipán. Ez utóbbi az egyik legősibb motívumunk, maga a nőiesség. Számomra az élet születését jelképezi, ezért is került a logómra.

Alkalmazott díszítő technikáim a vésés, lyukasztás, poncolás és a festés.
Minden egyes általam készített termék egyedi, saját tervek alapján kézzel, szívvel, lélekkel készült.

Az alkotás szeretetének másoknak való átadása, mindig fontos volt számomra, ezért rendszeresen tartok ékszerkészítő kézműves foglalkozásokat, ahol gyöngyfűzést, huzal és bőrékszerek valamint csomózással készült ékszerek készítését tanítom.

A közösségben való alkotás különleges energiája a résztvevőket feltölti, inspirálja, örömet okoz és sikerélményt ad számukra.

A kézműves élet tehát nemcsak magányos műhelymunka, hanem nyüzsgő és színes... varázslatos.
Szép tárgyak születnek, barátságok köttetnek és álmok válnak valóra.
Én "virágosat álmodtam".

                                                            Szeretettel: Czigány Erika